Gyakori résztvevője vagyok a virágpiac pulzáló életének, jó magam is tolom a bevásárlókocsit, mint oly sok kolléga. Eléggé elvarázsolt állapotomban sokszor nem veszem észre kik is vannak körülöttem, de az hogy mik vannak, na azt igen. Természetbarát emberként általában tudom is hogy mit látok. A hallásommal is minden rendben van, így a diskurzusokat is veszik a jeladóim a környezetemből. Néha elképedek azon, hogy képzett virágkötőknek halvány lila fogalma sincs hogy mi is van előtte. Arról nem is beszélve, hogy aki begyűjtötte majdan értékesíteni próbálja, hasonló cipőben jár, és csak valami humbuk néven nevezi a portékáját. Így jártam nem olyan régen is, amikor a repce kötegelt termését hüvelyes izének, vagy éppen vadborsónak nevezve vásárolták meg. Ennél megalázóbb a növény szemszögéből már csak az „ezresegykötegjegaz” titulus volt. Megtanultam már rezzenéstelen arccal továbblépni, de ilyenkor a fejemben még sokáig lüktet a döbbenet.

Ismerkedjünk hát meg ezzel az értékes ipari növénnyel, ne csak nézzünk, lássunk is. Nem más ő mint a repce (Brassica x napus), a káposztafélék családjának egy igen csak kozmopolita faja. Keresztesvirágú, rengeteg keresztezésen átesett hibrid fajról van szó. Igen ő az, akinek a magjából az olajat sajtolják. A világ repceolaj termelése kb. évi 11 millió tonna, a növényi zsiradékok közül a harmadik legtöbb. A biodízel divatja miatt az ennek a divatnak hódoló országokban a kereslet erős felfutása várható. Nálunk a napraforgó után a legjelentősebb olajnövény.

Szára kerek keresztmetszetű,dudva szár (vagyis belül üreges), egyenesen feláll, majd bokrosan elágazik. A növény 75–125 cm magas lehet. Levelei szürkéskékesek. Az alsó levelek nyelesek, borzasan szőrösek, a felsők kopaszak, viasszal borítottak. Mivel így vágott formában már nem találkozunk az alsó, tőrózsás leveleivel, így csak a felső kopasz leveit látjuk, amit ha alaposabban megvizsgálunk, láthatjuk a levélvállak átölelik a szárat. Mert szeretik.

Virágai sátorozó fürtökben nőnek; az egyes virágok 15–30 mm-esek. A csészénél kétszer hosszabb sziromlevelei jellegzetes élénksárgák, négyen vannak, és egymással szemközt, keresztben állnak.. Virágzata felső részén nyíló virágbimbói a már kinyílt virágok fölé emelkednek. Az egyes fajták áprilistól szeptemberig nyílnak. De ami jelen esetben sokkal jobban érdekel minket, az a termése. Ez nem más, mint a becő. 5–10 cm hosszú, keskeny, csőrös enyhén cikkelyes. Egy-egy becőben 15–30 magot találhatunk. De mi is az a becő? Való igaz hogy kinézetében minimálisan hasonlít egy hüvelytermésre, de nem az. A keresztesvirágú növények két termőleveléből leggyakrabban becő- (többszörösen hosszabb a szélességénél), vagy becőke- (szélessége és hosszúsága közel azonos) termés fejlődik. A termés belső tengelyén hártyás álválaszfal alakul ki, amit egyébként replumnak nevezünk, mely a termés felnyílása és magkipergése után is a kocsányon marad. Vagyis a terméshéj leesik, de ez a replum ott marad a száron. Van olyan növény amin ez sokkal látványosabb, az a holdviola, vagyis a Lunaria annua.

Kezdetben ezekkel a becőkkel berakott szárak még zöldek, tömőzöldként, lazítóként remekül mutatnak különféle csokrokban, ahogy viszont érik, elkezd sárgulni, majd száradni. Nagy előnye még hogy remekül fedik a különböző víz bázisú festékék, így bármilyen színre lefújva tovább növelhetjük látványának értékét. Vágott zöldként használva gyakran cseréljük a vizét, egy kis fertőtlenítőszerrel meghosszabbíthatjuk vázatartósságát, így 9-12 napig is friss képet mutat a díszünkben.

Termesztés

Jól érzi magát a különböző talajtípusokban, azonban érzékeny a pangó vízre és a tömörödött talajra. Tavaszi szabadföldi magvetéssel szaporítható. Tápanyagban gazdag, gyommentes területre sűrűn vethető. Tavasszal fóliaházban is nevelhető. A növényeknek hideghatásra van szükségük a virágzáshoz ezért a vetőmagtermesztésre szánt növényeket átteleltetik.  A magok 10-12 fokos hőmérsékletnél 10-14 nap alatt kelnek ki.

Hasonló cikkek: