Karácsonyi alkotónap, Marosi Andreával

Ha van egy szó, aminek hallatán minden emberben valami kellemes idéződik fel, mondjuk a családja, a gyerekkori emlékek, akkor az a karácsony. Emlékszünk még? Olyan lassan telt el mindig, nem volt teli rohanással. Szépen csendesen érkezett az első lehullott hópelyhekkel együtt. Akkoriban még senki nem aggódott azon, vajon elég ajándékot vásárolt-e, nem versenyeztünk egymással ki szerzett be nagyobb értékű utalványokat a közeli masszázsstúdióba, vagy wellnessszállodába. Nem rohantak az emberek az üzletekbe, és nem keveredtek heves vitába, ha valamiből már csak egy maradt a polcon. Nem volt tele az instagram csillogó gömbökkel díszelgő, fájóan szimmetrikus fák, és körülötte a legújabb, legdrágább márkás ruhában feszengve mosolygó család képeivel. Persze, hiszen maga instagram sem volt. Nem folytak a harcok a likeokért, nem versengtek egymással az emberek azon, ki vette a legszebb fenyőt a bevásárlóközpont parkolójában, vagy az anyukák azon, kinek a bejglije sült pirosabb tetejűre. És a gyerekek sem, hogy ki kapott menőbb ajándékot a Jézuskától. Itt még megvolt a varázslat, megvolt a lényege az egésznek. Azonban érezhető, hogy mennyire megváltozott minden. Joggal mondható, hogy a karácsony is kezd átformálódni, alkalmazkodni a hétköznapok kiszámíthatatlan zűrzavarral teli mivoltához. Szépen lassan valahogy kikopott a csoda a csillagszórók és csomagolópapírok közül. Mintha elvesztettük volna a lényeget. De mi a lényeg, miben rejlik a csoda? Hogy odafigyelünk egymásra. Hogy ebből a rohanó világból kiveszünk 3 nap szabadságot, és csak arra fókuszálunk ami belül van, és nem a külsőségekre. Ebben lakozik a karácsony lényege.

A Flora Hungaria Nagybani Virágpiac idei utolsó alkotónapja is ezt a területet emeli ki, karácsonyi díszeket fogunk készíteni, ügyelve arra, hogy a természetességet szem előtt tartva, a giccses túlzásokba eső kellékhasználatot mellőzve, meghitt, de látványos díszeket alkossunk meg. Mindeközben odafigyelünk egymásra, beszélgetünk, szakmázunk. Lassítsunk le, és élvezzük a készülődést! A karácsony lényege az együttlét, miért ne működhetne ez már előtte is, a felkészülés időszakában is? Visszatérés a gyökerekhez, visszatérés a természethez, visszatérés a hagyományokhoz. Legyen ez az idei karácsony mottója, és merjük használni az élő növényeket, terméseket is, ne csak a szárított és mű dolgok domináljanak idén a karácsonyi otthonlétben. Egy olyan személy vezeti majd ezt az alkotónapot, aki tudja milyen a család, milyen az otthon, ismeri és alkalmazni is tudja a természet kincseit, valamint nagyon jól tudja hol az a határ, ami a túldíszítettséget még elkerüli. Nem más ő, mint Marosi Andrea mester virágkötő, a természetesség nagy rajongója és művelője. Növényismeret oldalról megnézzük, hogy nem minden tuja, ami úgy néz ki mint egy tuja, és nem minden fenyő csak simán fenyő. A tobozok is mind-mind különfélék, és az örökzöldek is sokkal változatosabbak, mint az elsőre gondolnánk.

De tudtátok, hogy régen milyen hagyományok is voltak ezen időszakban? A néphagyomány szerint a karácsonyi asztal fontos szerepet játszott az ünnepkor. Az asztal díszítésének és az étkezésnek szigorú rendje volt, a feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Régebben a karácsonyi abroszt tavasszal vetőabrosznak használták és abból vetették az első gabonamagvakat, hogy bő termés legyen. A megterített asztalra gabonamagvakat helyeztek és abból adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve.

A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek.

December 25-én következik a karácsonyi ebéd vagy karácsonyi vacsora. A család, esetleg a nagyobb rokonság ilyenkor összegyűlik, hogy együtt fogyassza el a karácsonyi ételeket. A magyaroknál a bensőséges családi együttlét általában 24-e estéje (szenteste), míg a nyugat-európai országokban többnyire 25-e.

A nem vallásos, de keresztény kultúrkörbe tartozók számára a karácsony általában a szeretetet, a családi együttlétet jelképezi. Karácsonykor elterjedt szokássá vált megajándékozni szeretteinket. Az üzletek és áruházak a szentestét megelőző hetekben igyekeznek kihasználni az ajándékozás szokását és reklámdömpinggel próbálják bevételüket többszörözni – ezzel sokszor pusztán fogyasztási lázzá torzítva az ünnep hagyományos és valódi lényegét.

Régebben a betlehemezés a legismertebb és legelterjedtebb karácsonyi szokások közé tartozott, amely egy több szereplős dramatizált játék volt és az egész országban ismertek, nagyon sok helyen ma is gyakorolják. A falusi betlehemezés legfontosabb eleme a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka volt.