Luca búza és egyéb babonák

December 13-a jeles nap a kalendáriumban. Számos hagyomány, népszokás és babona kapcsolódik hozzá. Legismertebb talán a Luca széke. Ezt kifejezetten férfiemberek készítették, 13 féle különböző fából egészen karácsonyig, minden nap egy-egy új elemmel bővítve.
A hiedelem szerint, ha a férfi beviszi a Luca székét az éjféli misére, és ráállva belenéz egy kifúrt (lukas) fakanálon át, akkor az első nő, akit meglát, az a boszorkány a faluba. Ez nagyszerűen le van írva Tamási Áron „Jégtörő Mátyás” című művében is. Azonban vigyázzunk, nehogy úgy járjunk, mint az öreg Matyi, hogy a nászasszonyáról derüljön ki, hogy ő a boszi. (Főleg ha esetleg az anyósunkat látjuk meg először.) Ugyanis a boszorkány megérzi, hogy kifigyelték, és ilyenkor az illető nadrágos személyt meg is akarja rontani, tehát a férfinek menekülnie kell. Csak akkor tud megmenekülni, ha hazaér, és bebújik a karácsonyfa alá. Mint tudjuk azonban a banyák, már akkoriban is ismerték a J:K. Rowling féle kviddicset, és hihetetlen sebességgel vették üldözőbe a szegény ártatlan teremtés koronáját. A férfiember csak akkor menekülhetett meg, ha volt nála tartalékban mák, mondjuk a zsebében. A mákot, ha maga mögé szórta a életéért való futásban, akkor a kozmosz törvényei szerint azt össze is kellett szedni a banyának, így a hímnemű kíváncsiskodó egyén meg tudott menekülni. A mai napig is tartja magát a mondás: „Mákom volt!”
A mák amúgy is régi karácsonyi jelkép növény. Régebben az advent böjtös időszak volt a katolikusok hitű emberek körében. A szentestét általában egész napos böjt előzte meg, és a fő étkezésre az első csillag feltűnése után kerülhetett csak sor. Katolikus vidékeken leggyakrabban káposzta, bab, vagy gyümölcsaszalék leves került az asztalra, ezt követte a mákos guba, a mákos vagy túrós tészta. A reformátusok ilyenkor töltött káposztát ettek, utána diós vagy mákos kalácsot. A mákos guba az ünnep kozmikus telítettségét őrzi, az Úrnak a hívő környezetben való jelenlétét idézi. A sokszemű mák emellett a pénzt, a bőséget illetve magát a világegyetemet és annak csillagait is szimbolizálta.
A mákos mellé diós is jár! Miért is? A dió régi Krisztus jelkép. Maga a gyümölcs ugyancsak régi termékenységszimbólum, utal arra, hogy a Megváltó édesanyja méhében, illetve a sziklasírban feküdt. Külső, zöld, keserű burka a szenvedésre, a kemény csonthéj a keresztfára, a belső édes mag az isteni életre utal.
További karácsonyi – adventi jelképnövény az alma. A tudás fájának gyümölcse. Emellett az ősi pogány vallásokban erotikus szerelmi jelkép volt a gránátalma. (A trójai háború kirobbanása is ennek volt köszönhető.) Az európai kultúrkörben az alma jelenti Isten irántunk való szeretetét, „szerelmét”. A kis Jézus uralkodói jelképét, de magát az újszülöttet, Isten ajándékát is. Gyakran ábrázolják Jézust az uralkodói almával a kezében vallásos szobrokon.. Mint már írtam egyszer, a karácsonyfa az ősi életfa- termőág állítás mai modern változata. Az életfán az egyes ágemeletek az egyes galaxisoknak megfeleltethetőek, és a bolygókat az ágakra akasztott almákkal jelképezték. Ma a karácsonyfára akasztott üveggömbök pótolják, illetve vették át szerepét.
Még az adventi koszorúhoz kapcsolható a fokhagyma is. Hazánkban régebben az alföldi területeken elterjedt szokás volt a bejárati ajtóra az adventi időszakban fokhagyma-koszorút akasztani. Ez a koszorú a rossz szellemek, boszorkányok, lidércek, vérszívó denevérek ellen volt hivatott megvédeni a házban lakókat. Sok helyen a karácsonyfa alá is tettek kosárban fokhagymát, mert a közhiedelem szerint ilyenkor elszabadulnak az ártó lények, és ezek ellen véd a fokhagyma, valamint a karácsonyfa köré húzódás. Sok helyen gyakran a karácsony esti vacsora első fogása is mézbe mártott fokhagyma volt. A külső mézes rész emlékeztet a megváltás édességére, és a fokhagyma csípőssége pedig a bűnök keservére.
Régi, még ma is élő hagyomány a Luca búza vetése. A magyar nép fontos jövendőmondó eszközként tartja nyilván. A számos Luca napi szokás mellé sorolható, hogy aznap búzát vetnek. Egy kisebb laposabb tálba búzát vetnek, azt a szoba ablakába teszik, és karácsonykor pedig a karácsonyfa alá állítják. A kikelt búza sűrűségéből, erőbeni állapotából lehet megjósolni, milyen lesz a következő évben a termés. Ez a szokás sok helyen máig fennmaradt. Ma a virágcserép is alkalmas erre. Vajon kedves kollégáim végig gondolták-e már, hogy ezzel is lehet színesíteni a virágbolt karácsonyi kínálatát? A boltban is elkészíthető a Luca búza. Akár cserépbe, akár tálba vethetjük. Egy félmaréknyi búza elég egy 12-es cserépbe. Vékony földréteget szórunk rá. (Kb. 0,5 – 1 cm.) Beöntözés után hűvös helyre tesszük. (10 – 12 oC) Mikor csírázni kezd, állítsuk fényre. Vigyázzunk, hogy ne öntözzük túl, mert akkor képes a benne lévő sikértartalom megkelni, majd beerjedni, és akkor annyi a jövő évi haszonnak.
A „karácsonyi rózsa” – fekete hunyor az egyik legrégebbi karácsonyi növényünk volt, csak sajnos lassan kikopott a divatból. Ma néhol újra forgalomba kerül. Régen szinte egész Európában a karácsony egyik jelképe volt. Több társneve is van, hivatalosan fekete hunyor (Helleborus niger), ezt a nevét fekete gyökereiről kapta. Erdélyben Krisztusvirágként is emlegetik. 1950-es évekbeli képeslapokon még gyakori karácsonyi szimbólum volt. Régen kerti és gyógynövényként használták. Minden karácsonyi asztalnak méltó dísze lehet hófehér, esetleg rózsaszínes virágaival.