Sokan vagyunk vele úgy, hogy szeretünk egy színvilágban dolgozni. Ha az esküvők oldaláról nézzük, általában akkor is egy színvilág köré épül a dekorációk többsége. Ha esetleg mégis több szín kerül kiválasztásra, akkor is szinte biztos, hogy egymáshoz közelálló színek fognak játszani. Bizonyára mindenki ismeri a tizenkét osztatú színkört. Ha nem dereng teljesen, egy picit most segítek. Mi az a színkör? Egy kör amelyben színek vannak egymás mellett. Döbbenet mi? Tizenkét színt foglal magába, ebből van három alap szín, három másodlagos vagy másodrendbeli szín, és hat harmadlagos vagy harmadrangbeli szín. Az alapszínek azok a színek, amiket nem tudsz más színekből létrehozni, viszont más színeket tudsz belőlük keverni. A piros (hivatalos nevén vörös), a kék és a sárga. A másodrendbeli színek azok a színek, amiket az alapszínekből tudsz kikeverni. Emlékszem gyerekkoromból a Tesz Vesz Város nevezetű könyvre, már abban nagyon szerettem ezt a színes részt. Ezek a színek a narancs (vörös és sárga keveréke), a zöld (kék és sárga keveréke) és a lila (hivatalos nevén ibolya, a vörös és kék keveréke). A harmadrendbeli színek pedig azok, amiket az első két kategóriából keverünk ki. Ilyen a sárgás-narancs, vöröses-narancs, vöröses-ibolya, kékes-ibolya, kékes-zöld, sárgás-zöld. Ha azt is hozzávesszük, hogy egyetlen alapszínnek is mennyi árnyalata és tónusa van, a végére megszámlálhatatlan szín tárul elénk. Gondoljunk bele, ha azt mondom sárga rózsa, mennyi de mennyi eltérő tónusra mondhatjuk ezt. Na így értem én az egy színvilágot, annak is a különböző árnyalataival együtt. Ezt a színkört aztán tovább lehetne még boncolgatni számtalan módon, a komplementer színekkel, a telítettségekkel, a nem színek (fehér, szürke,fekete) bevonásával, de nem fárasztok tovább senkit. A lényege a kicsit hosszúra sikerült monológomnak, hogy szeretjük a közeli színeket használni egy egy alkotásban.

Burger Éva virágkötő mestertől, még inkább mesterasszonytól is egy ilyen elgondolású, tűzött kompozíciót láthattok. Egymáshoz közel álló, a színkör alsó, sötétebb színtónusait választva építette fel kompozícióját, amiben két stílust, a vegetatív, valamint a vonalas-grafikus stílus jegyeit vegyítette. Alap növénye a Delphinium volt, ami már önmagában egy nagyon élénk színekkel megáldott virágunk. De szemléltetve, hogy nem csak a virágok színeivel lehet játszani, Évi a dekorációs kellékek színeire is ügyelt. Egy felfelé nyújtott, de leomló elemeket is tartalmazó, tűzött kompozíciót készített nekünk, különböző kellékekkel kiegészítve. De nézzük hogyan is épült fel mindez.

Az első lépés minden esetben, természetesen túl azon hogy már elméletben kigondoltuk mit is fogunk készíteni, hogy a kiválasztott növényanyagot előkészítem. Ezalatt azt értem hogy megfelelő módon megtisztítom, esetlegesen tápoldatos vízben felszívatom. Második lépés, hogy a kellékeket összeválogatom, előkészítem. Jelen esetben vannak technikai kellékek és dekorációs kellékek is. Technikai kellékeket minden esetben a végére láthatatlanná kell tennünk, vagyis nem látszódhat ki a díszből. Itt most ez a tűzőhab, amit felhasználás előtt célszerű beáztatni, utána a megfelelő méretűre vágva az aktuális tartójába helyezni. Évinél ez a tartó most egy csónak alakú kerámia tál, gyönyörű vöröses-ibolya, mázas felülettel. Ha nem vagyunk elég biztosak abban, hogy a kaspó vagy tál megfelelően vízálló e, minden esetben javasolt celofánnal kibélelni, mielőtt a felszívatott tűzőhab belekerül. Így tett mesterasszonyunk is.

Ha már megvan a technikai rész, jöhetnek a hangsúlyosabb darabok, amivel megadjuk a készítményünk magasságát. Elsőnek a sarkantyúfű (Delphinium x cultorum) került bele, majd a hántolt felületű, szárított és festett japán fűz (Salix integra)vesszői következtek. Ezzel a magasság már adott, jöhetett néhány lazító növény, amivel játékosabbá lett téve a készítmény. Ilyen a fenyér cirok (Sorgum halepense) buga virágzata,  és a bürök (Conium maculatum) ernyős virága.

De hogy még látványosabb legyen a munka, és egy kicsit ellensúlyozva legyen a nagy méretű kaspó, leomló indákkal lett megbolondítva. Ez az inda nem más, mint a golgota (Passiflora x violacea). Ha csak alkalmi virágdíszt készítünk, vagyis egyetlen napra vagy estére szól csak a dekoráció, cserepesen is belehelyezhetjük, ha viszont tartós dekorációnak szánjuk, akkor a levágott hajtásokat kell a tűzőhabba szúrnunk. Utolsó lépésként néhány festett csigaház lett belehelyezve a készítménybe, ezzel is elmélyítve a sötétebb árnyalatok összhangját. Ezeket a csigaházakat hurkapálcára ragasztva, könnyűszerrel beletűzhetjük a tűzőhabba.

Burger Évi ismét köszönjük a munkádat, és a fényképeket a készítés folyamatáról. A Delphiniumot pedig a Virágos Pagony Kft. biztosította mindehhez, az ő standszámuk a Flora-n a 322.

Hasonló cikkek: