Vesszőalapos csokrok alkotónapja, beszámoló

A virágkötészet a kertészeti lexikon leírásában, a dísznövények egyik felhasználási módja. Általában vágott virágok és levélzöldeknek is nevezett vágott zöldek, ritkábban élőnövények feldolgozásával foglalkozik, ezek elrendezésének művészete. Más meghatározás szerint, a virágkötészet a virágdíszítő művészet legfejlettebb ága, vagy másféle megfogalmazásban, a környezetkultúra talán legkifinomultabb eleme.

Lényegre törőbb az olyan meghatározása, hogy a dísznövénytermesztés által előállított virágokból, gyűjtött növényekből, segédanyagokat felhasználva hoz létre kedvező esztétikai hatású virágkötészeti munkákat. Költői megfogalmazásban a virágkötészet olyan néma alkotó tevékenység, amely mélységben, tartalomban és általánosságban, csak magával a természettel hasonlítható össze.

A virágkötészet meghatározása, talán a legáltalánosabban az is lehet, hogy a különféle virágok és egyéb növényrészek, valamint az egyéb hozzávalók igényes elrendezése. A jelentősége, hogy képes növelni az általa felhasznált növényanyag esztétikai és pénzbeli értékét. Oly módon, hogy egyben hozzájárul az ember szép iránti, vagyis esztétikai igényének a kielégítéséhez. Természetesen a csokorkötésnek is különböző szintjei vannak, ami függ az ezzel foglalkozó személy felkészültségétől, ízlésvilágától, szakmájához való hozzáállásától.

Kora tavasszal megérkezik a kerti metszések időszakai is. Kihajtás előtt a különféle vesszők a legjobb arcukat mutatják, legyen az élénk szín, különleges felület, könnyen hajlíthatóság, vagy épp valamilyen furcsa felületi képződmény. Ezek a vesszők viszont remek alapanyagok csokorkötéshez, ami egy virágkötő leggyakoribb feladata. Ezúttal megnéztük, melyeknek van piros, bordó, sárga, almazöld, fekete, vagy csíkos vesszője, melyek azok, amik remekül hajlíthatóak, csavarhatóak, fonhatóak, melyeknek van kacskaringós szabad mozgásformája, miket lehet jól hámozni, vagy épp mikre települnek rá egyéb szimbiózisok. De mindemellett néhány morfológiai érdekességet is szemügyre vettünk, hiszen az érdekességek mindig növelhetik az összkép mértékét, legyen az akár szárszerű tövis, paraléc, vagy paraszemölcs.

Nagyon izgalmas téma a vesszők világa, könnyen beszerezhetőek, és használatukkal, mint hozzáadott értékkel, hatalmasat emelhetünk egy-egy készítmény értékén és látványán. Az alkotónap folyamán három csokrot készítettek el a résztvevők, különböző technikákkal elkészített alapokba, illetve néhány elkészített csokron a többi lehetőséget is megtekinthették. Egy vesszőalap elkészítése több technikával is elkészülhet, önmagában, vagy technikai alap felhasználásával. Ez lehet fonás, hajlítás, ívelés, drótozás, ragasztás, vagy ezek kombinálása is. A lehetőségek száma végtelen, mindig lehet ezen a témakörön új technikákat, ötleteket elsajátítani. Szerencsére egyre többen szeretnének fejlődni, inspirálódni. Talán ennek is, illetve a témának is köszönhető, hogy két napos programra sikeredett ez az alkotónap. 

Az első csokor alapja szomorúfűz vesszőből készült, fonásos technikával, technikai alapként pedig páratlan számú vágott drótot használtunk. Első lépésként a drót alap előkészítése volt a feladat, majd fogószára takarása után jöhettek a vesszők, és egy lapos körkörös ívben dolgozták rá azokat az alapra. A drót alap hajlításával, ívelésével különféle alapok is elkészíthetőek ezzel a módszerrel, melynek alapja gyakorlatilag a kosárfonás maga. A kész szerkezetbe ezután minimális zöld növényi részek felhasználása mellett, sárga, narancs és zöld virágokat használtunk, a színek összhatása érdekében. Bizonyos virágokat saját száron, másokat vízszintesen, fiolával behúzva alkalmaztunk, hogy minél többféle fogást megismerjenek a résztvevők.

A második csokor alapja két fémkarika, melyek egymáshoz rögzítése után adták a vesszőknek az alapot. A fémkarikáknak szárat képeztünk, majd a vesszőkel csak egyszerűen, rögzítés nélkül beleíveltük a karikák közé. a vesszők egymást is támasztva tartják egymást, de a felhasznált növényanyag szárai, csokorkötés közben, tovább fixálják azokat. Ennél az alapnál is minimális zöld került felhasználásra, a fehér színű virágok mellett. Itt a külön technikai megoldás, a hagymás növények felhasználása és rögzítése volt, azon esetben, amikor hagymával együtt kerülnek be a csokorba.

Az utolsó feladat lényegében a maradék vesszők, vastagabb gallyak felhasználására fókuszált, mert fontos a maradék nélküli alapanyag felhasználás is. Ez estben a vastagabb részekből drótoztunk össze elemeket, ez adta a keretszerkezetet, ez segített a szárakat egymástól távolabb elhelyezni. Az elkészült alapba került néhány szál tömő zöld, a virágok egy része, majd a fennmaradó növényanyag a csokor alap keretén kívül került elhelyezésre. A végén pár szál egészen hajlékony, hosszabb vesszőt is behúzhatunk a csokor széléhez, ezzel játékosabbá, mozgalmassá téve a készítményt. Ezzel a módszerrel, jóval nagyobb felületen osztható szét a rendelkezésre álló virágok mennyisége, és a csokor szélén helyet kapó zöldek, még látványosabbá tehetik a csokrot.

Fontos dolog egy virágkötő életében a csokrok készítése, és ha nincs is módja rendszeresen nagyobb méretű csokrokat készíteni, érdemes felkészülten állni a lehetőségek elé, és bátran kísérletezni a rendelkezésre álló lehetőségekkel. Szerencsére egyre többen szeretnének fejlődni, felkészülni nagyobb feladatokra is, és talán ennek köszönhető, hogy ez az alkotónap duplán teltházas létszámmal tudott elindulni. Merjetek nagyban is gondolkozni, de természetesen ezek a technikák kisebb kivitelben is elkészíthetőek, kevesebb viráganyag felhasználásához. Aki csak teheti, használja ki a vesszők adta lehetőségeket, és az itt látott, vagy elsajátított technikákat építse be mindennapi használatba. Örömteli alkotást mindenkinek!

Hálásan köszönjük  nagylelkű támogatást, a társságot az alábbi cégeknek: