Szloboda Réka szívügye!

Azt mondják, keveseknek adatik meg az a szerencsés élethelyzet, hogy a munkája a hobbyja. De azt is mondják, nem elég, ha valaki csak hobbyként végzi a munkáját. Mindkét nézőpontot átgondolva beláthatjuk, hogy ez így önmagában nem elég. Ennél több kell, ha ki akarunk tűnni. A munkánkat hivatásnak kell tekintenünk, és e szerint érdemes hozzáállnunk. A hivatás valamely pálya iránti hajlamot, elhivatottságot, e hajlam alapján választott foglalkozást, életcélt jelent. A személyes elkötelezettséget pedig hivatástudatnak nevezzük. A hivatástudat nem más, mint a munkához fűződő belső elkötelezettség, odaadás, a javadalmazástól független motiváció. Általában minden szórakozáson és pihenésen kívüli emberi tevékenységet vagy szolgáltatást megfizethető munkaként értelmezünk. Azonban egy másik ember szolgálatára irányuló, minden más szempontot háttérbe szorító tevékenységet nem a megfizethető kategóriába sorolunk. Pont ilyen személynek ismerhettük meg Szloboda Rékát, aki a foglalkozását hivatásszerűen, szakmai elhivatottságból, a belső tehetség érzésétől áthatva, az alkotás vágyától vezérelve, mindig mindenhol valamit szorgoskodik, tevékenykedik, a számos munkája közül valamelyiket szívvel lélekkel végzi. Mikor a Red Piano rózsás cikk után megkértük arra, hogy ebből a remek virágból alkosson valamit, gondolkodás nélkül igent mondott. Tette mindezt annak tudatában, hogy épp egy rendezvény dekorálásának küszöbén áll. Még azt is szem előtt tartotta, mi mindent tartalmaz a cikk maga, így e szerint tervezett is. Belevonta a Valentin napot, bele képzelte a rózsa igen tüskés szárát, és a megfelelő kiegészítő kellékekről is gondoskodott. Így egy másik tulajdonságot is elővehetünk, és nyugodtan ráragaszthatjuk Rékára ezt is. Ez nem más, mint az elhivatottság, vagyis elszánt odaadás, ami miatt Réka teljes erőbedobással végzi munkáját.

De nézzük milyen alkotást is készített nekünk. Az alap növény a Red Piano rózsa, mellé társult a szezonja kezdetén járó Red Rococo fajtájú papagáj tulipán. Kiegészítő növényként felhasználásra került pár szál Berzelia lanuginosa és néhány szál piros színűre festett Leucadendron tortum. Néhány gyűjtött anyagot is beépített, az Acer campestre (Mezei Juhar) csupasz vesszőit használva. Természetesen ne feledkezzünk meg a jó öreg „mohabáról” se, hisz a lapmoha mindenkori segítőnk lehet bármiféle felületünk eltakarásához.

Kellékek közül Réka egy mostanában oly divatos flower box-ot választott, de ezek népes táborából is egy újszerű, átlátszó falú akril dobozba zárt, döntött helyzetű szív alap nyerte el tetszését. Elengedhetetlen kiegészítő minden virágdoboznál a tűzőhab is.

Első lépésnél mindig meg kell győződnünk arról, hogy a papírdoboz és vizes tűzőhab találkozása közé valamiféle szigetelő anyag kerüljön. A legtöbb doboz most már egy vékony műanyag betéttel van ellátva, de a biztonság kedvéért nem árt, ha pluszban egy réteg celofánt is beiktatunk. Ha ez megtörtént, a beáztatott tűzőhabot méretre vágva belehelyezhetjük az alapba. Réka ezután a széleket takarta el, a mohát szépen a tűzőhab és a kibélelt doboz közé ékelte be, ügyelve arra, hogy a moha ne tudjon a doboz falával érintkezni.

Ezután a szív-forma két oldalát különböző módon dekorálta be, ezzel is izgalmasabbá, változatosabbá téve a készítményt. Az egyik oldalon az egész tűzőhab felszínt mohával borította, ezen keresztül tűzte be, fektetett helyzetben a papagáj tulipán fejeket. E köré a Juhar vesszőit és a rózsa tüskés szárait feldarabolva készített izgalmas hangulatot.

A szív másik felét pedig a Red Piano éppen nyíló virágaival, a Berzelia és a festett Leucadendron virágzó hajtásaival kiegészítve tett töményen izzó szerelemmé. Miután elkészült a tűzött rész, csak a dobozt kellett összeállítani, és a hozzá tartozó masnival átkötni.