A díszkertész szakma nagyon speciális és nagyon szerethető szakma, amellett, hogy aki ezt műveli, annak a megélhetését is kell biztosítsa. Mindenkiben felmerült az a kérdés, hogyha elkezdte ezt a szakmát és műveli, akkor vajon, hogyan lehetne ezt még jobban tenni, egyáltalán hogy tudja úgy szervezni a saját és a családja életét, hogy ebből meg lehessen élni egyáltalán.

Nagyon sokféle tevékenységet takar maga a szakma, ugye nem csak a dísznövények megtermelését, hanem ezzel való kereskedelmet és a különböző szolgáltatásokat is. Közel 500 milliárd forintos ágazatról beszélünk éves árbevételt tekintve, tehát azt látjuk, hogy ennek már gazdasági értelmezhetősége is van.

Mik azok a gondolatok, amik ennek a szakmának, a művelőjének a fejében megfordulnak, hogy egyre többet tudjon úgymond profitálni ebből az általa végzett tevékenységből?

Hát ahogy a közmondás is tartja, egyedül nem megy. Ezt mindenkinek tudomásul kell vennie. Tehát megpróbál ehhez társakat találni, és ezt többféle módon teheti.

Magyarországon talán legjellemzőbb a családi vállalkozás. A családi vállalkozás alapvetően jellemzi ezt az ágazatot is, mert nagyon sok kézimunkát igényel, nagyon sok odafigyelést. És mégis állandóan azt hallja az ember lépten-nyomon, hogy nehéz megélni ebből a szakmából, és a fiatalok elfordulnak. Azért is fordulnak el, mert nagyon sok munka van vele, sokszor nagyon sok fizikai munka is van vele, és hát a könnyebb felé fordulnak. Ezért, mivel egyedül nem megy, és a családi vállalkozásban is nehéz ez a fajta keresetszerző tevékenység, ezért mindenkinek elkezd azon zakatolni az agya, hogy miféle olyan módszereket és miféle olyan újdonságokat tudna alkalmazni, amivel hatékonyabb és magasabb árbevételt tudna elérni.

A közösség támogató erejét azt mindenképpen használni kell, és ez egy olyan lehetőség, amit nagyon-nagyon kevéssé használunk. Nem csak a mi ágazatunkban, nem csak a mi szakmánkban, hanem sok más szakma esetében is. Az ilyen támogatás az önsegélyezés. Tehát ez azt jelenti, hogy egy szakmai érdekcsoport összefog annak érdekében, hogy egyre jobban mehessen a saját maga gazdálkodása, gazdasága is, és ennek egyik jól bevált módszere az, amikor azt mondjuk, hogy a teljes szakmát próbáljuk meg erre az összefogásra rávenni. Ez nagyon nehezen megvalósítható. Tudjuk a múltból, hogy nagyon kevesen vannak azok, akik fölbuzdulva azért, hogy másoknak is jó legyen, tesznek. Általában az emberek inkább csak önmagukért vagy saját családjukért tesznek. Nagyon kevesek azok, és nagyon becsülendő, akik a közért is próbálnak tenni. Ezért valamilyen módszert ki kellett arra találni, hogy a közösség erejét föl tudjuk használni. A közösség ereje az egyértelműen abban rejlik, hogy az egész tevékenységet, és ezeket az új gondolatokat és a támogató módszereket terjesszük ki a közösség minden tagjára.

Tehát létrehozta a Szakmaközi Szervezetünk a kiterjesztési jogot és mindenféle európai uniós és hazai jogszabályozásnak is megfelelően be is vezette, el is fogadtatta. Ez egy olyan korszakalkotó dolog, amit ma még nagyon kevesen tudnak értelmezni egyáltalán, és ennek hasznát meg pláne senki nem látja egyelőre még. Azért nemzetközi példákból, elsősorban  franciaországi kertészeti példákból lehet látni ennek a gyakorlati hasznát is, de azért ezek hosszú évek, amik ez megéri magát. Viszont ennyi bizalommal lenni kell, hogy próbáljunk meg valami olyan újdonságot, ami más országokban már jól működik, és nálunk pedig bevezethető minden további nélkül, és hát ha mást nem, egy próbát meg kell, hogy érjen.

Van egy lehetőség, amivel élnünk lehet és élnünk kellene, hogy ezt a közösségben rejlő erőt és az önsegélyezést a saját hasznunkra hajtsuk. Ez olyan módon lehetséges, hogy gyakorlatilag ez a sok sűrű segítség egy nagy egésszé tud úgy összeállni, és ezt kiterjesztési járuléknak hívjuk, ami magyarra lefordítva azt jelenti, hogy ezekkel a sok kicsikkel el lehet érni azokat a célokat, amik akár az egész ágazata nézően és így lebontva mindenkinek a saját gazdaságára nézve is hasznos lehet.

De hogy ez tényleg hasznos legyen, ezért kicsit megfordítom a képletet. Akár a gyakorlott vállalkozóink, kertészeink, akár a nagyobb közösségeik együttműködve, együtt gondolkodva létrehozhat olyan ötleteket, amely ötleteket azonnal hasznosítani akkor lehet, ha ehhez megfelelő erővel rendelkezünk.

Mi ez az erő? Két ilyen ismérve van a szakmai erőnek, érdekérvényesítésnek. Az egyik nagyon egyszerű: pénz. A másik: jogszabály. A második az megvan. A Szakmaközi Szervezet az elmúlt 7-10 évben elérte azokat a jogszabályi lehetőségeket, amelyekkel a jövőben élni lehet, de nem rendelkezik pénzeszközzel. Nem vállalkozás. De ott vannak a vállalkozói, akinek érdekében fejti ki a tevékenységét, akik eredményt szeretnének látni, járuljanak valami minimális mértékben ahhoz hozzá, hogy ez megvalósítható legyen. Tehát pénzeszközt adjon azok kezébe, akiknek megfelelő ötleteik vannak ahhoz, hogy mindenkinek jó lehessen ez az új lehetőség. Na most ez egy felelősség. Tehát, hogy ha én egy szakmából élek, akkor engedtessék meg azt mondani, hogy tartozom is ennek a szakmának. Nem csak a közösségéhez, hanem azért, mert a megélhetésemet biztosítja. Nem csak azért, mert én tehetséges vagyok és fizikailag is bírom a munkát, hanem azért is, mert egy lehetőséget ad ahhoz, hogy ebből a tevékenységből meg lehessen élni. És akkor járuljak ahhoz hozzá, hogy ha nekem vannak jó ötleteim, ha velem együtt másoknak is vannak olyan ötletei,amik közös ötletek, vagy akár egy nagyobb közösségnek vannak jó ötletei, akkor a megfelelő módszerekkel, és erre megvannak a módszerek, megvan a rendszer, létrehoztuk azt a rendszert, amivel ez működni tud. Tehát össze kell állni, javaslatokat kell tenni, de a javaslatokat nem úgy kell tenni, hogy a semmibe belekiáltani, mint a pusztába kiáltott szót, hanem úgy megtenni, hogy megkeresni az embereket, azokat a közösségeket, ahol ilyen javaslatok vannak, felmerülnek, igény van rá, és ezt beintegrálni a rendszerbe olyan módon, hogy most már megvan hozzá a jogi eszköz, és hogyha mindenki teljesíti azt a minimális kötelezettségét, amivel a szakmának tartozik, amivel önmagának tartozik, ahhoz, hogy továbbiabban is eredményesen tudjon gazdálkodni, akkor megvan hozzá a pénzeszköz is. Tehát megvan hozzá az az erő, amiről az előbb beszéltünk, azok az eszközök, amivel ezeket a célokat meg lehet valósítani. Nagyon egyszerű, a képlet nagyon egyszerű, mindenki gondoljon a saját életébe és a saját gazdálkodásába. Hogyha megvan az a keret, mondjuk egy vállalkozás, ami biztosítja számára azt, hogy legálisan tudjon dolgozni, és azt úgymond a munkaerőpiacon és a valós piacon el tudja adni, és van hozzá tőkéje, amivel meg tudja valósítani mindezt, és van hozzá ereje, tehetsége, akkor ez ilyen méretekben, vállalkozási méretekben tud működni. De gondoljunk bele, hogy így egyesével, a nagy piac kihívásai előtt teljesíteni nagyon nehéz. Persze mindig vannak kivételek, és mindig vannak, amire azt szoktuk mondani, hogy hát ügyesben is meg lehet sok mindent oldani. Igen, meg lehet ügyesben oldani, és sok embernek sikerül is ügyesben megoldani dolgokat, de valójában nem eredményez egy hosszú távon eredményesen működő szakmát és szakmai ágazatot. Tehát, hogyha azt szeretnénk, hogy hosszú távon, akár az unokáinknak is átadható gazdaságaink legyenek, és büszkék legyünk arra, hogy a mi gazdaságunk úgy működik, hogy van jövője, és egyre eredményesebben tud dolgozni, akkor a közösségnek ezt az erejét igénybe kell venni. Sajnos abban reménykedni, hogy majd jön a gazdag amerikai nagybácsi, és komoly pénzekkel megtámogatja, sőt, finanszírozza a mi ötleteinket, amit magunknak kitalálunk, hát ez azt gondolom, hogy a hiú ábránd kategóriájában tartozik. És hát álmodozni persze mindig szabad, csak realitások talaján maradva inkább azt mondanám, hogy a saját erőnkre, az önsegélyezésre támaszkodjunk, és bízzunk meg abban, hogy azok, akik ezt működtetik és kitalálták, azok ugyanígy, ugyanezzel a problémával szembesülve indultak el ezen az úton. Tehát kell egyfajta bizalom is ehhez. Én értem, hogy a mai világ nem erről szól. A bizalom lejáratásáról, illetve elvesztéséről szól, de valójában azt kell látni, hogy itt most szakmai kérdésekről van szó. A szakmai kérdés megélhetési kérdés, megélhetési kérdés meg a családok kérdése is. Tehát én azt a javaslatot tudom tenni, hogy építsünk a józan belátásra, arra, hogy valakinek fontos a jövője szempontjából a saját tevékenysége, amit egyébként a legtöbbünk esetében nagyon szeret végezni, – tényleg nagyon lehet szeretni ezt a szakmát –  végzi, és ezért tartozik ilyen felelősséggel is, és tesz érte, hogy ez a jövőben így meg is tudjon valósulni.