Sosem tudom eldönteni, hogy pestvárosi-vidéki, vagy vidékvárosi-pesti vagyok e valójában. A Budapesti belvárosban mozgolódom, ott is dolgozom a legtöbbet, mégis Pest megyei lakosként nem tudok elszakadni a vidéki életérzéstől. Itt faluhelyen (egyébként város) még megvannak azok a régimódi előkertek, ahol idős nénikék gondozzák a kerti virágokat, kapálnak, gyomlálnak, nagymamámra emlékeztetnek. Jártamban keltemben a környék összes ilyen kiskertjét ismerem, szemem sarkából még vezetés közben is érzékelem éppen mi nyílik. Szeretem az ilyen helyeket, ha időm engedi meg-megállok és a feltörő emlékek közt elmerengve, feltöltődöm a látottakkal. Az ilyen helyek bővelkednek sokféle egynyári növénnyel, legfőképp önvető virágokkal is, amik minden évben elszórják magjukat, és évről évre újra megjelennek. Kedvelem ezeket a nyári egyszerűbb virágokat, és szeretem a belvárosba is bevenni őket magammal, mezei-kerti hangulatú csokrokban kiválóan mutatnak.

Pont ebbe a csoportba tartoznak a valódi szarkalábak is, vagyis a Consolidák. Két nagyon hasonló, és remekül összetéveszthető növényt mutatnék be nektek, a keleti szarkalábat (Consolida orientalis), és a kerti szarkalábat (Consolida ajacis). Akad egy harmadik tesójuk, a „kisöcsi” nem más mint a mezei szarkaláb ( Consolida regalis).

A keleti és a kerti nemcsak nevében, de kinézetében is nagyon hasonlít egymásra, sokszor keveredve is vannak egy piacon megvásárolt csokron belül. Mindkettő alkalmas szárításra is, de jó tudni, hogy mindkettő mérgező is. Aki viszont tudatosan, vágott virágnak termeszti, az inkább a kerti szarkaláb nemesített változatait veti az ágyásokba. Ezek közül is a színesebb, telt virágú változatok a legkeresettebbek.

Meglepő módon még ők is a Boglárkafélék családjába tartoznak, egynyári, lágyszárú növények. Osztott levelekkel borított, felfelé törő, 60-80 cm-es hajtásain laza fürtökben állnak jellegzetes sarkantyús virágai. Erősen osztott leveleitől és bimbókkal berakott oldalhajtásai nagyon kecses, légies benyomást sugároznak. A sarkantyú egyébként nem más, mint nektáriumként funkcionáló virágtakaró levél.

A kerti szarkaláb látványosabb, sűrűbb levélzettel ellátott, a keleti szarkaláb kevesebb, finomabb levelekkel bír. Május végétől nyár közepéig díszítenek, de a fővirágzás után egy visszavágással még másodvirágzásra serkenthetőek. Színekben is változatosak, lila, kék, rózsaszín, fehér, de telt vagy fél-telt virágoknál többszínűség is megfigyelhető. Termése többmagvú tüszű.

Közepes mennyiségű vízbe helyezzük el feltisztítás után, ügyelve rá, hogy az alsó egyharmadon levél maradványok ne maradjanak. Ajánlatos két három naponta cserélni a vizet, és újra visszavágni a szár végeket. Tűzőhabban is jól használható, de vegyes csokrok alkotóelemeként is remekül mutat. Hűvös helyen lassabban nyílnak virágai, míg közvetlen napfényen hamar kinyílnak bimbói.

Termesztése

Magvetésről szaporítható. A palántanevelés időtartama 12 fokos átlaghőmérséklet mellett 6-8 hét.  A növények kedvelik a napos, kissé meszes jó vízelvezetésű talajt. Forró, száraz napokon öntözést igényelnek. A kerti szarkaláb szára magas hatvan-nyolcvan centiméter, a termesztésben támasztékra van szüksége. Virágai időjárástól függően május közepétől a nyár közepéig nyílnak.  Helybe is vethető. A lisztharmatra érzékeny. Őszi másodvirágzását a fő nyílás után a maradék hajtások visszavágásával érhetjük el.  

Hasonló cikkek: