Minden virágkötőnek vannak kedvenc virágai, és természetesen vannak kedvenc kiegészítő kellékei is. Én sem vagyok kivétel, nekem az apró, finom, kecses növények a kedvenceim, így magától értetődően szívesen használom őket, szeretek elbíbelődni velük. A kedvenc kiegészítőt talán már mondanom sem kell, a madártollak nagy kedvelője és csodálója vagyok. Természetszeretetem révén, egy mezei jellegű csokor csokor elengedhetetlen alkotóeleme valamiféle madár tolla, az egyéb természetes kiegészítőkön túl. 

Amikor kigondoltam hogy a búzavirágot fogom kicsit népszerűsíteni, egy másodpercig sem volt kérdéses hogy mihez is fogok nyúlni. A búzavirág kékjéhez, ami önmagában egy figyelemfelkeltő szín, csakis a gyémántfácán kakasának acélkék színű tollazata kapcsolódhat, hogy a drámai hatást fokozni tudjuk. Szerencsére be is lehet szerezni ezt a csodát magát, méghozzá egy vékony szalagra feldolgozva, ezzel is megegyszerűsítve a dolgunkat. Készítettem egy kerek alapot kartonpapírból, ennek drótból szárat képeztem, amit takarószalaggal bevontam. Erre a kartonalapra aztán ragasztópisztoly segítségével, szépen körkörösen haladva felrögzítettem a tollas szalagot. A csokoralap tetejét éppúgy bevontam, mint az alját. 

Az így kapott sötét tónusú alapra aztán elkezdtem felépíteni a csokrot. Első lépésben pár darab zuzmóval benőtt kökény ágat helyeztem el középre, amiket drót szárral rögzítettem. Ennek segítségével már megadtam hogy milyen magas lesz a csokor, és az ágak segítenek abban hogy a virágokat egymástól eltartsák, azok ne csússzanak össze. Ezután élőnövény ragasztót használva, néhány búzakalászt ragasztottam az ágakhoz, hisz ez mégiscsak elengedhetetlen velejárója egy tisztességes búzavirágnak. Az így kapott szerkezetbe már csak bele kell húzni az előre feltisztított és előkészített virágokat, kiegészítőket. 

Termesztett duplavirágú, és vadon termő szimpla virágú változatát vegyesen használtam a búzavirágnak, a kék színekre fókuszálva. A színek kavalkádját fokozandóan, másfajta kék színeket is használtam. Ilyen növényünk még a borzaskata (Nigella damascena), az évelő szarkaláb (Delphinium x cultorum). Ugyan lila virágú, de bimbósan használva még fellelhető benne a mezei aszat (Cirsium arvense), és egy kis ellentétként egy kevés szürke cipruska (Santolina chamaecyparissus).

A mezei hatás érdekében a virágok is lazán vannak belekomponálva, összképileg azonban mégis egy kerek formát mutat. A csokor alján a nyuszifül (Stachys byzantina) állt szolgálatomra. Végső teendőként a szárak megfelelő hosszra vágása után, fekete szalag segítségével eldolgoztam a szárat, gombostűt használva rögzítésként.

Az összhatás önmagáért beszél, a kék színek sokasága, a tollak csillogó felülete, különleges látványt nyújt. Ezután csak egy kérdésre kell választ adnotok. Miért nem használjátok csokorkötéshez gyakrabban? 

Hasonló cikkek: